gumiarabicum

Elképesztő számomra, amit a szegénység ügyében, a cigányokkal kapcsolatos problémák iránt a közvéleményben tapasztalok.

A közöny !

Elképesztő, hogy az emberek nem fogják fel micsoda etnikai és szociális időzített bomba ketyeg egyre hangosabban. Mindenki csak a saját többé-kevésbé szűk szemszögéből nézi a jelenséget. Beleragad egyéni tapasztalataiba, ez még érthető, vagy csak a szóbeszéd, a felületes média híradásaira támaszkodik a kérdés megítélésekor. Képzeljünk el egy Magyarszág-ot ahol gettókban, nyomorban élnek állandóan elégedetlen emberek. Bármely romboló társadalmi megmozdulásnak utánpótlást szolgáltatva.

Egy gettót, ahová a rendőrség be se lép, helyi hatalmasságok intézik sajátos törvényeik szerint az életet. (És a halált.) Ahol a kárvallott megsértett polgár, nem a Hatóságokhoz, az Intézményekhez fordul, hanem a helyi Főnökhöz. (Akinek persze szintén van főnöke !)

Ő egyben a Törvény, az Igazságszolgáltatás, a Munkaadó, a "szociális háló" fenntartója.

Láttunk már ilyet Amerikai filmekben, ott nagyon mulatságos és izgalmas tud lenni. De nem lenne jó kipróbálni a Valóságban.

Ennek a kérdésnek nem megoldása, mert az nincs, csak enyhítése minden politikai erő, bármely párt vagy koalíció, amelyik hatalmon van vagy lesz elsőrendű kötelessége. Bizonyára voltak jó szándékú, talán szakszerű kezdeményezések is. De biztosan nem tettünk eleget. Itt a Jövőről van szó.

A mi és a gyermekeink jövőjéről. A biztonságunkról. Hogy ne magunk hozzunk létre egy a többségi társadalommal szükségképpen ellenséges. Törvényeinket semmibe vevő, sőt azt tudatosan áthágó, széles réteget.

Hogy ne alakuljon ki egy nagyobb tömb a népességben, amelyikre a társadalom nem tud hatni, amelyik öntörvényei szerint "igazgatja" magát, amelyik kimarad társadalmi javaink elosztásából. Ki marad azokból a szegényes szolgáltatásokból, amit amúgy nem túl bőkezű államunk juttat polgárainak.

Ki marad a kultúra áldásaiból. A jogszolgáltatásból, az iskolarendszerből. Lemarad, talán örökre, mindenesetre hosszú-hosszú időre a felzárkózás lehetőségéből.

Ennek a kérdésnek az állandó napirenden tartása. A folytonos intézkedések a helyzet enyhítésére. Új és új módszerek keresése és a gyakorlatba átültetése mindannyiunk legszigorúbban vett Önös érdeke is